és még nincs vége az alvós képeknek..

2007.09.03.

-Apája mindig sokat bohóckodik neki,Nóra pedig jókat derül ezen.:)  

-Csicsizni nagyon szeret..                                                                  

                                                                                                                       -meg így:

-vagy így:

Egy nap képekben:)

2007.09.03.

                                                               -kirándulás az ír tengernél..

-kajcsi után,még cumival:Győzelem!!

-ez az egyik kedvenc,alvós képem róla..

-ez pedig a másik..

Elkezdem..

2007.09.03.

Nóra már 3hónapos és 2napos.Eddig nem írtam róla semmit a naplómba.Inkább csak figyeltem ahogy kibontakozik,napról-napra változik.Minden napra jut valami új.Kezdve az első "felismerlek anya"nézéssel.Nagyon sok dolog történt velünk ez alatt a 3hónap alatt,nem is tudnám belesűríteni ebbe a naplóba.Az biztos,hogy az anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon.
Nóra mindenkit elkápráztat és levesz a lábáról.Írországban született,meglátogatták már a nagyszülők.3naposan már az óceán partján sétálgattunk vele.Aztán hirtelen egyedül maradtunk.A nagyszülők hazatértek és én végre élvezhettem kicsit kis családomat.Felfedeztük egymást,voltak kicsit nehezebb pillanatok,pár pocifájós napunk,mert nem bírtam magammal és olyat kellett ennem,ami bántotta a pociját.Szerencsére tényleg csak pár napról volt szó,azóta pedig igyekszem nem ártani az én kicsikémnek ilyen módon.
A napjaink csodálatosan telnek.Eleinte csak aludtunk és ettünk,meg pelenkáztunk.Nóra nem egy sírós csajszi.Nagyon hamar elkezdett mosolyogni,édes volt,ahogy kicsit bandzsi szemekkel nézett ránk,vagy bármire,ami a szeme elé került.Még csak másfél hónapos volt,amikor megajándékozott engem az első gügyögésekkel és kacajjal.Azután a kacajt sokáig nem hallatta,na,de most!!Néhány napja hatalmasakat nevetgél,próbálgatja a hangját.Néha már forgolódik is hasról-oldalra,vagy hátról-oldalra-hasra.Vissza még nem,de ami késik..:D
Felhúzza magát ülésbe és méltatlankodik,ha kicsit hátrébb döntjük.
Annyi,de annyi apró dolog van,amit még felsorolhatnék itt.Nagyon szeretem,amikor reggel felébredünk-és persze csakis cici után-huncut szemmel mosolyog rám.
Pár napja moziban voltunk,a mamák vigyáztak rá.Evett,elaludt,majd nem sokkal később felébredt és sírt,míg haza nem értem.Nem kellett neki az anyatej üvegből,csakis a cici hozott vigaszt számára.Ahogy beléptem az ajtón és meglátott,abbamaradt a sírás,mosolygott és azonnal cicit követelt.Fantasztikus érzés,hogy ennyire nélkülözhetetlen vagyok a számára.
Annyira boldog vagyok.Nórával teljes az életünk.Most várjuk,hogy visszamehessünk Írországba(anyakönyv,útlevél folyamatban).Lassan 1hónapja vagyunk itthon.Mindenki szeretgeti,tutujgatja őt,csak egyvalaki hiányzik nekünk:Apa!!
Remélhetőleg hamarosan megkapjuk az okmányokat és újra láthatjuk őt.Aztán meg számoljuk majd vissza a napokat,hogy karácsony legyen és újra hazalátogassunk.:)

A kezdet:)

 2007.06.01.

 Május 31-június 8.

Két héttel a kiírt időpontom után úgy volt,hogy beindítanak,de végül megindult magától a folyamat.
Bementünk a kórházba.Még nem fájtam,de rendszeres összehúzódásaim voltak és véreztem is.Megvizsgáltak,még csak 1centire voltam kitágulva.Azt mondták várjunk.5órát ültünk akkor ott,amikor közölték,hogy jelenleg nem tartok még sehol,ágy sincs,ha nekem is megfelel,menjek haza és akkor jöjjünk vissza,ha már 3-4perces fájásaim lesznek,vagy elfolyt a magzatvizem..hát én annyira csalódott voltam..hazamentünk,lefeküdtünk.Nem sokat aludtam,mert éjféltől elkezdett fájdogálni az összehúzódás.3-ra már 4-5peces fájásaim voltak,nem volt kellemes,de kibírható volt.Aztán felmentem zuhanyozni,az nagyon jól esett,a meleg víz sokat segített egy-egy fájásnál.Aztán 4kor ébresztettem a párom,hogy szerintem menni kellene lassan.5-re beértünk a kórházba,közben a majrévasat szorongattam 2-
3percenként.Beértünk,megvizsgáltak.Már 8cm-re ki voltam tágulva és akkor ott el is ment a magzatvizem.Innen már nagyon gyorsan zajlottak az események.Átöltöztettek,feltoltak a szülőszobára,ahol szinte azonnal éreztem,hogy tolnom kell.Húú,nem semmi érzés volt.Nem volt már idő fájdalomcsillapításra,csak olyan levegő-gázt kaptam,ami igazán nagy segítség volt,szívtam is szorgalmasan.Igaz a fájdalmat így is remekül éreztem,de valahogy mégis eltompította az erejét.
Az ágyra képtelen voltam felmászni,aztán nagy nehezen sikerült,de csak négykézlábra.Azt mondták,ha nekem így jó,nekik is és csak koncentráljak és lélegezzem mélyeket.Néhány kemény tolás után sikerült kinyomni Nóra fejecskéjét és onnantól már 2percen belül a mellemen is volt az én kis drágám.
Hihetetlen érzés volt meglátni őt,aki annyi hónapon keresztül a pocimban volt és rúgkapált,izgett-mozgott.Hatalmas haja és mérete hallatán nagyon meglepődtünk.
Június elsején,6óra 04perckor,3930gram,52cm,megszületett Kurucz Nóra.:)))))Amikor a mellemre tették,betakarták a hálóingemmel,azonnal menyugodott és szopizni kezdett.Elfelejtettem én is minden fájdalmat,csak a varrásra rezzentem néha össze kicsit.Eléggé repedtem.A lepény születése nem volt fájdalmas(ez még a varrás előtt volt).
Nóra megszáradt,felöltöztették.Én már akkor talpon voltam,készültem tusolni.Őt nem mosdatták meg,csak hagyták megszáradni.Tusoltam,fényképezkedtünk,majd felvittek minket egy várószobába,ahol vártunk a szobára,ahol az elkövetkezendő 2napot töltöttem.Szerencsém volt,egy 2ágyasba kerültem.Maga a kórház nagyon modern,szavam se lehet semmire,csak a szakértelmet hiánynolom továbbra is,bár 1-2 nővér nagyon értelmes volt.
Azonnal magunkra hagytak,mindent nekem kellett innentől csinálnom.Nóra velem volt a nap 24órájában.Egész nap csak gyönyörködtem benne,ismerkedtünk,barátkoztunk egymással.Részemről szerelem első látásra és azt hiszem ezzel ő is így lehet.Azóta ez az érzés csak ő bennem,néha úgy érzem ennél jobban nem tudnék szeretni senkit és semmit.A világ legcsodálatosabb dolga anyának lenni.
Nóra ma egy hetes.Ez alatt az egy hét alatt annyi minden történt velünk.Felemeli és tartja a fejecskéjét!Éjszaka már 3napja csak egyszer ébred fel,aztán reggelig alszik,mint a bunda a saját ágyacskájában.Nagyon sokat szeretgetjük,a nagyszülők szinte összevitatkoznak rajta,hogy kinél legyen,ki babusgassa.Ő csak eszik,alszik,teszi a dolgát.Szól,ha valami gondja támad,jól érzi magát.Boldognak és kiegyensúlyozottnak látszik,de persze igyekszünk is,hogy ez így legyen.
Nagyon sokat bámuljuk egymást,néz rám gyönyörű,nagy szemekkel.Sokat"mosolyog"és mintha a szeme is ezt tenné.Tudom,ha mér tudna beszélni mondaná,amit akar.Most még csak nézünk egymás szemébe és tudjuk,hogy összetartozunk örökre.
Imádom őt és nagyon kíváncsi vagyok rá,hogy ki lesz majd belőle.Persze nem siettetem a dolgot,kiélvezek minden pillanatot.Amit lehet megörökítünk,a többit pedig megőrizzük a szívünkben.
Mindenkinek azt kívánom,hogy élje át ezt az érzést.Pocisok ne sürgessétek az időt,hamar eljön és imádni fogjátok.:))

Most viszont be kell fejeznem,mert az én kis éhenkórászom ébredezik.
Nagyon szép napot kívánok mindenkinek!!

Csibe:)